Ardenni

A fajta az egyik legrégebbi hidegvérű a világon. Származását két helyszínre vezethetjük vissza. Franciaország - Ardennekbe és Belgium - Délkeleti részére. A fajta olyan régi, hogy ismert volt Julius Caesar idejében, aki erőszeretettel használta a fajtát a hadi eseményekben. A XIX. században két típusa alakult ki ennek a fajtának. Az egyik egy könnyebb, élénkebb igásló, a másik típusa viszont egy nehezebb igásló, mely ugyanakkor lassabb, de sokkal erősebb. Később aztán a hadi eseményekről átváltották ezt a fajtát a mezőgazdaságra. Egyébként az Ardenni fajta egyik típusát 1965 óta önálló fajtának is elfogadják, sőt, tekintik. Ez az Észak-Ardenni fajta. A sok keresztezéssel különböző vonalak alakultak ki. A fajta egyébként az Erdei lótípusból alakult ki, mely a méreteket adta és a testtömeget, ugyanakkor a tanulékony természetet adta.Kemény fajta, mely nagyon tanulékony, erős, közel kezelhető. Főként a húsáért, és mezőgazdaságban való használatáért tenyésztik. Nehéz igásló. A fej arányos, egyenes, nyaka izmos, szemei nagyok, kiemelkedők. Háta széles, izmolt, ugyanakkor rövid, széles ágyékkal, dupla farral, széles mellkassal. Lábai erősek, jó csontozatú, hosszú és dús bokaszőrrel és farokkal.

Marmagassága körülbelül 157-160 cm, súlya 1 tonna körül van.A legjellegzetesebb színe a deres, pejderes, ugyanakkor előfordulhat sárga, fekete és pej színben is.

A fajta nagy szerepet játszott a Magyar hidegvérű kialakításában is.

Brabanti

Hidegvérű ló, mely az I-II. századból ered. Származási helye Belgium, Brabant, illetve Flandria. A fajta nem túl ismert. USA-ban tenyésztik nagyon sokan, és mégis fontos hidegvérű ló. A fajta kialakulásában főleg a Flandriai ló játszott szerepet, mely erős, tömeget és a színt örökítette. Ugyanakkor a Flandirai ló nemcsak a Brabantra volt nagy hatással, hanem többek között a Shire, Clydesdale, és a Suffolk punch fajára is hatást gyakorolt. A Brabant leszármazottja az erdei lónak. A belga tenyésztők egy olyan fajtát akartak kialakítani, mely megfelel a környezetnek, a helyi éghajlatnak és többek között a talajnak. Rokontenyésztést folytattak. Intelligens, kedves fej, amely ugyanakkor szögletes és egyenes, de mégis kicsi a testhez képest. Nyaka rövid, erős, lapockák izmosak, háta erős, kerek farral. Teste erős, zömök. Lábak végén bokaszőrök találhatóak, melyek hosszúak. Lábai erősek, nem hosszúak.Marmagassága: 170-180 cm.

Deres és sárga színben található meg. Nehéz igáslónak hasznosítják.

Boulognei

 Ez a hidegvérű fajta. I-II. századból ered. Finom, ugyanakkor nemes kinézetű, főleg a fejét tekintve. Franciaországból, Boulogne-ből származik. A XIV. században használták őket főként a harcokban. Szükség volt egy erős fajtára. Növelni akarták a testtömegét, és a magasságát. A XVI. században aztán spanyol lovakkal keresztezték. A XVII. századra a Boulognei-nek két fajtája alakult ki. Egy nehéz igásló és egy könnyebb típus. A fajta a Spanyol, az Arab, és az Erdei lóból alakult ki. A Spanyol ló főleg a végtagokat javította, és a mozgást. Az Erdei ló a tömeget és méreteket adta. Az Arab pedig finomított a fajtán. A feje finom, keleti hatást tükröz. Homloka széles, lapos. Szemek kint ülők. Fülei kicsik. Nyaka vastag, sörénye finom szálú, dús, két oldalra hajló. Bőre vénás rajzolatú. Szügye széles. Marja kifejezett, lapockája meredek, farka magas tűzésű. Bokája nem túl szőrözött. Mozgása ugyanakkor akciósnak mondható. Lábszárai vastagok.

Marmagassága: 155-170 cm, súlya: 500-700 kg.

Színe: főleg szürke, de előfordulhat sárga, és pej színben is.

Főleg a szállításban használták a fajtát. Ma is nehéz igáslónak hasznosítják, de főleg húslónak tartják, és most már hobbilónak is szívesen tartják.

Clydesdale

Hidegvérű, és a XVIII. századból ered az Egyesült Királyságból. A fajta 1877. után jelentősen elterjedt, és ez nagy bevételt jelentett. Importokkal próbálták a fajtát kialakítani, elég sok országból importáltak. Igyekeztek a ló méretét növelni. Nagy mértékben használtak Shire lovat a tenyésztésben. A XIX. századra végül önálló fajta lett. (A fajta leginkább a Shire lónak, mely főleg a méretet örökítette, és a Flamand lónak köszönheti, mely szintén a méretet és a tömeget adta.) Kinézetre finomabb mint a többi hidegvérű társa. Jó mozgású, nagyon hasonlít a Shire lóra, de annál kicsit finomabb. Feje középnagy, egyenes profillal, mely néha félkosfej, ugyanakkor homloka széles. A nyak hosszú, izmos, de hosszabb a Shire-énél. Dőlt lapockája alkalmassá teszi a gyors mozgást. Marja kifejeztt, háta középhosszú, a far izmos, nagy. Lábai hosszúak, jellemző rá a "tehenes-állás", mely nem hiba. Lábvégén bokaszőrök találhatóak, mely finom szálúak. Patái kemények, szabályosak.

Marmagasság 168-170 cm, súlya kb. 1000 kg, színei a pej, deres, esetleg fekete és szürke. Jegyek a legtöbb esetben előfordulnak nála.

Nehéz igásló.

Jütlandi

Dániából, a Jütland-félszigetről származik a XII. századból. Hidegvérű fajta. A fajta kialakulásában a legnagyobb szerepet a Suffolk Punch játszotta, mely a színt és zömök testet örökítette. A XIX. százaban Clevelend Bay-jel és Yorksiheri kocsilóval keresztezték, így nyerte el a mai küllemét. A Suffolk Punch csak a 1860-as években kapta meg szerepét, mely a legnagyobb hatással volt a fajtára. Gyors, közepes nehéz igásló. Igáslónak és kocsilónak használják, nagy segítség volt a mezőgazdaságban. Mára a fajta egyedszáma kicsit lecsökkent. A bokaszőr nem feltétel, ugyanis van olyan, amelyiknek teljesen hiányzik, egyébként hosszú, durva szőrzet borítja a szárakat. A fej nehéz de tetszetős, a nyak középhosszú, illetve rövid és vastag, a mar nem kifejezett, a hátba nyúlik. A lapocka izmos, mellkasa mély, a hát egyébként hosszú, a törzs kerek. A far erős, jól izmolt, a végtagok rövidek, patái kemények. Ízületei burkoltak.

Marmagassága 155-165 cm körül van, súlya 750-900 kg. Szinte csak sárga és sötétsárga színben fordul elő, mely tulajdonképen a Suffolk Punch hatása. Igáslónak hasznosítják.

Észak - svéd hidegvérű

 Svédországból származik, a XIX. századból. Ezt a fajtát általában igáslónak használják, remek munkaerőt biztosít a mezőgazdaságban. Kis termetű, de zömök és erős. A fajta két fajtának köszönheti létezését. Az egyik a Döle Gudbrandsdal, mely élénkséget adott, a másik pedig az Erdei ló. Tulajdonképpen ez volt az kiinduló állomány.Jó természetűek, kiváló munkaerők, erősek és bátrak, ugyanakkor hosszú életűek és ellenállóak.A fej és a fülek nagyok, a nyak rövid és széles, a lapcokák dőltek, a mellkas jó mélységű, a far csapott és kerek, a végtagok rövidek és egészségesek.

Bármelyik színben előfordulhat, kivéve a tarkát. Főként igáslónak hasznosítják.

Nóri ló

 Hidegvérű fajta, mely a XVI. századból származik. Igáslónak hasznosítják, igen közkedvelt fajta, Európa egyik legrégibb hidegvérűje. Hazája Ausztria és Közép-Alpok. Nevét Noricumról kapta. A fajta őse málhásló és harciló volt. 1565 óta tartják nyílván, de javítani kellett a méretet, melyet Burgundi fajtával próbálták végrehajtani, Spanyol lovat is használtak a javításra, mely inkább a mozgást javította. Már 1688-től megpróbáltak a fajtatiszta tenyésztésre odafigyelni. Próbálták a fajtát melegvérűekkel is javítani, de ez nem vált be. 1802-től a tenyészcél egy jó igás fajta kitenyésztése volt. További javításokat szerettek volna a fajtán végrehajtani, melyet Clydesdale-lel, Belgával, Yorkshire-i ménnel próbáltak véghez vinni. Ám ez megintcsak nem vezetett a célhoz. Mára mivel a mezőgazdaságban már nem igazán használják a gépesítés miatt, megpróbálják a fajtát átvinni a lovassportokba is, kizárólag ennek a fajtának külön is rendeznek military, fogat és még díjlovaglás versenyt is. Erős, kemény fajta. Feje finom, egyenes, orrnyílások tágak. Szemei élénkek, fülei mozgékonyak. Nyaka közepesen hosszú, jól izmolt, marja alacsony. Mellkasa mély, teste zömök, háta hosszú, fara terjedelmes és barázdált, enyhén csapott. Farka mélyen tűzött, végtagok szabályosak és erősek.

Marmagassága 170 cm körüli, szárkörmérete 22-24 cm, súlya 650-680 kg. Minden színben megtalálható, de leggyakoribb színe a pej, fekete, sárga és tarka.

Olasz hidegvérű

 Eredet: Európa - Olaszország

Története: A 19. század második felében alakult ki Észak-Olaszországban, Ferrara-ban. Neapolitan, Arab és Hackney lovakat kereszteztek, az eredmény egy aktív, könnyűsúlyú igásló lett. Később a nehezebb farmokon szükség volt egy nehéz fogatlóra, így a tenyésztők új vért vittek bele, mely a Boulonnais volt. A fajtát aztán Agricultural Heavy Horse-nak (Mezőgazdasági igásló) is nevezték. Az 1920-as években Bretont is használtak a tenyésztésben, és így kialakult a mai Italian Heavy Draught, mely híres az alkalmazkodásáról és az ügyességéről, ugyanakkor a jó gyorsaságáról is kocsihúzás közben.

Percheron

Shire