K-

Kabardin

 A kabardin igazi hegyiló. Híres hosszú távú kitartásáról. Biztos járása, erős patái és kiváló tájékozódási képessége van sötétben és ködben is. A Kaukázus északi részén kezdték tenyészteni, ősei sztyeppei, türkmén, perzsa és karabah lovak voltak. 

A fajta adatai: 

Eredet: XVI. század

Származás: Oroszország

Küllem: Félkosfej; néha kissé gyenge nyak; meredek vállak; erős lábak és paták; a hátsó

végtagok gyakran kardos állásúak.

Marmagasság: 155-160 cm

Szín: pej; sötétpej; fekete 

Használat: hátasló; fogatló 

Érdekesség: A vállak meredeksége miatt a kabardinnak magas – akciós – a mozgása, azonban ez lassítja a járását.
Néha poroszkáló egyedek is akadnak a kabardinok között.

Karabah

 Azerbajdzsáni melegvérű lófajta, mely a XVII. századból származik, hegyvidéki ló. Sokoldalú, számos célra használják, kedvelik a gyorsasága miatt, szerepeltetik játékokon, és versenyeken egyaránt. A fajta kialakulásában az Akhal-Tekini (mely a keménységet és a gyorsaságot adta) és az Arab (mely a nemességet és a kitartóképességet örökítette) fajták játszották a legnagyobb szerepet. Ugyanakkor meg kell említenünk a Kabardini fajtát is, a XVIII. században pedig Doni vérvonal is került a keresztezésbe. Gyors, élénk, szelíd, könnyen kezelhető, bátor és igénytelen. Mellkasa nem túl mély, a hátulsó végtagok hosszúak és vékonyak, a paták kemények.

Marmagasságuk: 145 cm 

Színe: Aranyfakó, Aranysárga és deres szín jellemző rá

Hasznosítása: hátaslóként

Katahiawari

 Környezet: Kontinentális éghajlat
Eredet: India
Jellege: Melegvérű

Kathiawari és Marwari

Ezt a két fajtát általában együtt szokták tanulmányozni. Az indiai pónitól származnak, melyet arab lóval kereszteztek. Az arab lovakat egy hajótörés után fogták ki a tengerből India keleti partjainál. Ezek a lovak belső jellemvonásaikban az indiai pónival mutatnak hasonlatosságot, az arab befolyás a külalakjukban mutatkozik meg.

Tenyésztés: -

Jellemző tulajdonságok: Közepes méretű fej, egyenesvonalú profil, hegyes orr jellemzi.

Fülhegyei befelé fordulnak. Nyaka kecses és közepes hosszúságú, mara kiugró, hátvonala hosszú és egyenes, mellkasa nagy, válla többnyire egyenes. Lábai vékonyak és lendületesek, erősek. Kitartó ló, kezes de kiszámíthatatlan.

 Marmagasságuk: 143 cm
Színek: Pej, sötétpej, szürke, sárga
Hasznosítás: Hátas, igás, könnyű hámos mezőgazdasági munka

Knabstrup

 Melegvérű fajta, mely a XIX. századból Dániából származik. Hátaslónak hasznosítják, és igen feltűnő, mivel pöttyös, illetve foltos lóról van szó. A fajtát egyébként az 1800-as években spanyol kancával tenyésztették ki. Az alapot egy spanyol kanca, Flaebenhoppen adta. Frederiksborgi-val keresztezték, és így alakult ki a foltos Knabstrup fajta. Egyébként a Frederiksborgi a méretet és a jobb mozgást is örökítette. Tenyésztőszervezete 1970-től létezik. Kemény és intelligens fajta, de tudni kell róla, hogy ma már igen ritka.  Kemény és intelligens fajta, de tudni kell róla, hogy ma már igen ritka. A fej kedves, enyhén kosfej, jellemző rá a márványozott száj, a lapocka meredek, marja alacsony, háta egyenes, nem túl hosszú. Szárazi rövidek.

Marmagasságuk: 160 cm körül van.

Súlya 400-550 kg.

Hátaslónak hasznosítják.

Kentucky Saddler

Szín és jegyek: A fajta szinte az összes egyszínű színben megtalálható, a palomino nagyon szembeötlő. A sörény és a farok világosabb színű. Engedélyezettek a fehér jegyek az arcon, mintpéldául a csillag és a sáv, a kesely és a zokni is engedélyezett a lábakon. Dús, kecses sörényük és farkuk van.

Történet és eredet: Az emberek a Kentucky hegyekben tenyésztetté ki ezeket a lovakat a "smooth" jármód miatt, a szívóssága és a nyugodt magatartása miatt. Minden célnak megfelel, alkalmas a földeken való munkában vagy kocsiban való használatra. 1989-től kezdték nyilvántartani a fajtát.

Karaktere: A legdisztingváltabb karaktere a Kentucky hegyi hátaslónak van a természetes négyütemű jármódjával, melyet poroszkálásnak hívnak. Nagyon egyenletes, finom járásmódú, sziklás területeken is képes menni.

Ezek az erős lovak közepes csontozatúak. Bátrak és kitűnő felépítésűek, jó szüggyel rendelkeznek és jó vállal. 

Méret: A fajta méretileg elég sok variációban létezik. 13.1 marak magastól 16 marokig terjed.

Használata: Bár Kentucky hegyi hátaslovaknak hívják őket, egyaránt tehetséges a kocsihúzásban, vagy a szánhúzásban. A "smooth" jármódjukkal és a biztos járásukkal gyönyörűen mutatnak kocsiban, ugyanakkor ideális a lovasoknak.

Kisbéri félvér

A Kisbéri félvér elsősorban Telivér fajtából fejlődött ki. A fajta ivadékai tehetségesek voltak, versenyképesek. Meg kell említenünk Kincsemet, a verhetetlen kancát, aki új utat nyitott a "Guinness Book of World Records" könyvébe a töretlen 54 versenyével, és a kisbéri ménesben látta meg a napvilágot.  A Kisbéri mén nemcsak permanens a telivérek versenyének történetében, de ezenkívül egy félvér ló, amelyik a "világ egyik legszebb sportlova". Alapítója a  Kisbéri ménes, Magyarországon. A méntelep 1853-ban létesült 15.000 holdon, ahol gondosan kitervelték és figyelték a tenyésztő programot, segítve egy új típus kibontakozását. Az új fajtában minden megtalálható, amire vágyni lehet egy sportlóban: alkalmazkodó, atlétikus, élénk és temperamentumos. A szövetség tenyészcélja egy kiváló teljesítményű ló, mely ugyanakkor gyönyörű, kitartó, eszes, kiegyensúlyozott és tökéletes karakterű. A Kisbéri félvér lovak alkalmasak az összes lovassportra.

A fajta a Kisbér nevű helységről kapta a nevét, ahol 1853-tól színvonalas lótenyésztés folyt. A ménes megalakulásától a nemesvérű ló tenyésztését volt hivatva szolgálni. Mivel ekkor a kor lova kétségtelenül az angol telivér volt, 1860-ban már nemzetközileg is jelentős számú és főleg minőségű angol telivér gyűlt össze Kisbéren. Emellett Kisbéren mintegy 100-150 vegyes származású tenyészkanca is állott. Ennek célja a katonaságnak megfelelő huszárló biztosítása és az országos fedezőmén-állomány utánpótlásának megteremtése volt. Ezen a kancaanyagon egyre inkább és folyamatosan angol telivér fedezőméneket alkalmaztak. E tenyésztés hatására kialakult egy angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, feltétlen nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és különösen korrektebb küllemű hátasló típus. Az így előállított félvér mének az országos fedezőmén igényt teljes mértékben kielégíteni és a telivért pótolni tudták. Másod-, harmadosztályú telivér mének helyett Kisbér elsőrangú félvéreket tenyésztett a köztenyésztés számára. A századfordulón ezek a félvérek már nevet szereztek maguknak, hogy aztán Európa lovat kedvelő társadalma évtizedekig rajongjon a kisbéri félvérért.

A mezőgazdaság intenzívebbé válásával egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a kisbéri félvér tömegesítésének igénye. E folyamat során előbb a kiemelkedő örökítő erejű telivérek után állítottak fel törzsméneket a félvér ménesben, majd mezőhegyesi félvér mének felállítására is sor került. Utóbb kiderült igen nagy haszonnal.

Geneológiai vonalat alapított a fajtában Deutscher Michel, Dunure, Fenék, Slive, Gallion, Kozma, Maxim, Filou, Shannon. Kanca oldalon igen értékes ménnek bizonyult North Star XXV, Willlilam Rufus, Furioso XXXIII, Montbar.
A II. világháború előtt az azonos tenyésztési technikával létrehozott trakehneni fajtából állítottak fel törzsméneket a kisbéri félvér ménesben. Három mén bizonyult ígéretesnek. Széplak, Formás, Lobogó. Karrierjüket a II. világháború kettétörte. Lobogó geneológiai vonala teljesen felszámolódott. A másik kettő geneológiai vonala ma is él.

1945-ben több jóminőségű tenyészmént és kancát elhurcoltak, így hogy javítsák a fajtát, más vérvonalat is használtak a tenyésztés során. Ennek ellenére a fajta fenntartása veszélybe került, kevesebb, mint 2000 Kisbéri félvér volt a világon, a kihalás fenyegette. Ma elfogadott kersztezések: Trakehner, Telivér, Arab, Anglo-Arab, Shagya Arab és a Selle Francais egy négy generációs pedigrével és 15,2 marok minimum magassággal. Az összes tenyészmént felülvizsgálják és a bizottság engedélyezheti a tenyésztést.

Főbb méntörzsek: Angol telivér, Arab telivér és F-1, Bob herceg-, Dunure-, Filou-, Forintos-, Formás-, Furioso-, Hadfi-, Kozma-, Maxim-, Ozora-, Rakéta-, Ramzes-, Shannon-, Szemafor-, Széplak-, Szikrázó törzs, Trakheneni és F-1.

Tulajdonságai:

Az angol telivér jellegéhez közel álló, magas félvér típus. A küllemre történő szigorú szelekció miatt a telivértől korrektebb. Határozottan hátas típus, de könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett, de gyakran előfordul közöttük alacsony nyakillesztésű egyed is. Marja a telivér hatásnak köszönhetően magas, hosszú, hátba nyúló. Lapockája dőlt, hosszú, eléggé szabad mozgású, de e tekintetben kifogásolható egyedekkel is találkozunk. A hát gyakran előremélyedt. A far jól izmolt, gyakran almafar. A mellkas a magas félvér jellegnek megfelelően mély és kevésbé dongás. A lábállás ritkán kifogásolható.

Bottal mért marmagassága:	160 - 170
Szalaggal mért marmagassága:	168 - 178
Övmérete:	175 - 195
Szárkörmérete:	20 - 21,5
Színe:	Minden színben megtalálható, ami magába foglalja a Palomino-t és a Bucksin színt is, de a tarka Kisbéri nem elfogadott. Leggyakoribb: sárga, pej, előfordul szürkében és ritkán feketében.

A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Bár a fajta kétségtelenül veszített a századfordulón, a két világháború közötti megalapozott híréből, ma is kiemelkedik a lófajták közül acélosságával, robbanékonyságával, keménységével és nemességével. E tulajdonságai miatt nemcsak a hobby lótartók, hanem a teljesítménysportokat folytatók körében is igen kedvelt. A fajta jó néhány egyedében megmutatkozó kiemelkedő lovagolhatósági tulajdonság (a populáció átlagához viszonyított nagy szelekciós differenciál) a sportirányban folytatott szelekció eredményességére hívja fel a figyelmet. 

Jelene és jövője

A magyarországi lófajták közül a kisbéri-félvér rendelkezik a legtöbb törzskönyvi ellenőrzés alatt álló egyeddel. Számuk több mint ezer, s az ország egész területére kiterjed. Nagyobb egyedsűrűséggel található a kisbéri-félvér lófajta Tolna, Fejér, Komárom az Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Jelentős populációi vannak Pest, Nógrád, Vas megyében. Tenyésztő egyesülete megalakulása óta a fajta egyedeinek minősége egyre javul. Jelentősek és ismétlődőek az egyes egyedek küllemét, tenyész- és sportértékét bemutató, illetve minősítő szemlék. A fajta jelentősége a jövőben minden bizonnyal nő. A szervezett tenyésztés keretei, a jól megfigyelhető tudatformálódás biztosíték lehet a fajta megőrzésére, létszámának gyarapodására. A sajátteljesítmény-vizsgák kiterjedtebbé válásával a genetikai érték, a sportirányú átörökítő-képesség javulásával számolhatunk.