F-

Finn ló

A jégkorszak előtti időkből származik, Franciaországból. Jellegét tekintve sodrott. Ezt a fajtát inkább igáslónak használják, de találkozhatunk vele nyereg alatt is. A régi finn lovak testesebbek voltak, már könnyebb testűek. A finn lovaknak két fajtájuk van. A nehezebb testű és a könyebb testű. A finn lónak feltehetőleg hidegvérű az őse, ezt keresztezték hideg- és melegvérű fajtákkal. Így alakult végül ki ez a könnyebb testű sodrott. A fajta kialakulásában két fajta játszott nagy szerepet. A Finn póni és az Oldenburgi. Ezutóbbi a mozgást javította. Méneskönyve 1907 óta létezik. Erős és gyors, ugyanakkor hosszú életű is. A feje egyenes, a lapocka erős, a far lejtős, a hát hosszú, a lábak szárazak, jó szerkezetűek.

Marmagassága: 160 cm 

Színe: bármilyen, de a legelterjedtebb a sárga és a palomino.

Frederiksborgi

Ez a szép megjelenésű hátasló Dániából származik, a XVI. századból. Ezt az elegáns kitűnő hátaslovat régen katonalovaknak használták. A fajta tulajdonképpen már 1562-től létezik. A fajta kialakulására a Spanyol ló volt nagy hatással. Tulajdonképpen a Spanyol lótol örökölte az eleganciát is. Ugyanakkor a Spanyol lovat nápolyi lovakkal keresztezték, majd Angol félvérekkel. Állománya csökkeni kezdett, eredeti típusa majdnem ki is halt. Végül az igás lovak iránti igény csökkent. Így a Frederiksborgi lassan elveszítette erősebb jellegét, egyre inkább keresztezték Angol telivér lovakkal, így alakult ki a mai Frederiksborgi. Úgy tartják, hogy a Frederiksborgi létrejöttében Norfolk ügetőt is használtak. A Frederiksborgit más fajták javítására is használták. A fajtát kocsilónak is sokan használják. Feje elegáns, kicsi, a nyak rövid, magasan illesztett. A mar nem kifejezett, lapockája meredek. Háta hosszú, a far nagy, végtagjai erősek, patái szintén erősek és kicsik.

 Marmagassága: 160 cm

Színe:  sárga.

Fríz ló

 Az időszámítást megelőző időkből származik, Hollandiából. Megjelenésében gyönyörű, ámde tesetesebb, mint a többi melegvérű, ami azért van, mert hidegvérű lótól származik. Fogatlónak és hátaslónak is szívesen használják. Fogatban elsősorban azért, mert nagyon jól mutat, ugyanakkor cirkuszokban is sokszor találkozhatunk vele. A tenyésztési cél, egy harciló kitenyésztése volt. A Fríz ló nagy hatással volt a Dales és a Fell póni kialakulásában. A legnagyobb hatással a Fríz ló kialakulására három fajta volt. A legnagyob hatással az Erdei ló volt, mely tulajdonéppen az alapállomány lehetett. Ez kereszteződött a Spanyol lóval, melytől testalkata változott meg főleg. Ugyanakkor némi Berber vonal is került a keresztezésbe. A XX. század elejére a fajta majdnem kihalt. Az első méneskönyvet feltehetőleg 1879-ben hozták létre. A feje kedves benyomást kelt, fülei kicsik. A nyak hosszú, szépen ívelt, a sörény és farok a legtöbb esetben hosszú és göndör. Lapockája erős, meredek, a mar nem kifejezett. A farok mélyen tűzött. Lábvégeken bokaszőr található. Patája kemény.

Marmagassága: 155-160 cm,

színe:  fekete.

Furioso

Magyar fajta, a XIX. századból ered, kialakulása az 1841-es évekre tehető. A Mezőhegyesi félvér megnevezése arra utal, hogy ménese Mezőhegyesen volt található. Melegvérű.
Az alapítómén Angol telivér volt mely a fajtát méretben javította. Furioso egy pej angol telivér volt. Ugyanakkor meg kell említenünk North Star nevű angol telivér mént is, mely szintén sokáig fedezte Mezőhegyes kancáit. A fajta kialakulására a Nóniusz fajta is hatással voltamellyel szoros rokonságban áll a Furioso.
Nagyszerű hátasló, feje nemességet tükröz, nyaka nem túl hosszú, a test zömök, mellkasa mély, lapockája dőlt, a hátulsó lábak erősek, fara jól izmolt. Marmagassága 170 cm körüli, jellemző színe a fekete és a pej, de sárga is lehet.
 A furioso-north star vagy mezőhegyesi félvér Magyarországon kitenyésztett, a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.

A fajta kialakulása

 XIX. század közepén a magyarországi lótenyésztés szakmai központjának számító Mezőhegyesen az alakuló angol félvér fajtát a pej színű ménesben fedező angol telivér mének formálták a kor katonai igénybevételének megfelelően. A nyereg alatti és fogatos használatra is egyaránt alkalmas, tömeges mezőhegyesi félvér kialakulása során két angol telivér mén tűnt ki ivadékai minősége alapján. A pej színű Furioso-t Magyarországon tenyésztették, a fekete North Star-t Angliából importálták. *
Mindkét törzsalapító telivér mén nagytermetű, erős csontú, jó mozgású volt, és kiváló örökítőnek is bizonyult, mert csikóik a többi telivér ménhez képest robosztusabbak, kitartóbbak voltak és az eredeti tenyészcélban megálmodott típust testesítették meg. Ráadásul a két törzs a kölcsönös keresztezések során egymást jól kiegészítette, mivel a kedvező tulajdonságaik jól kombinálódtak.

A mezőhegyesi fajták kialakulása és gyors megszilárdulása az eredeti elgondoláson alapuló tenyésztési módszernek köszönhető. Ennek alapján az első időszakban a szoros rokontenyésztéstől sem riadtak vissza, így adván egységes jelleget és egyöntetűséget a típus alapján kiválogatott kancák, és egy-egy kiváló mén ivadékainak. A fajták egységes arculata négy-öt generáció elteltével nemcsak külsőre kezdett kirajzolódni, hanem örökítésében is megszilárdult. Furioso és North Star Senior fiai és unokái tenyésztésbe állításuk alkalmával törzsménszámokat kaptak, ami a nyilvántartás alapját képezte. Ezt követően a legmarkánsabban örökítő mének közül törzsenként kettőt kiválasztva négy geneologiai vonalat alapítottak, melyek szisztematikus kombinációjával a fajtatiszta tenyésztés keretein belül is fenntartható volt a szükséges genetikai sokszínűség. Az esetlegesen felmerülő hibákat, vagy hiányosságokat a jól megválasztott telivér mének alkalmazásával, vagyis a cseppvér keresztezés módszerével próbálták kiküszöbölni.

A furioso-north star - a kiegyezést (1867) követően a Magyar Állami Kincstár tulajdonába kerülő mezőhegyesi ménesbirtokon - a kor kiváló lótenyésztés irányítója Kozma Ferenc munkássága során vált Európában is elismert és méltán irigyelt ideális lófajtává. Ez a fajta az egész ország lótenyésztésére hatást gyakorolt, mivel sok magánménes választotta a mezőhegyesi félvér méneket, a tömegesítés, a nemesítés és a munkakészség javítása céljából. A kisbéri félvérfajta tenyésztése során is többször furioso és north star méneket használtak a csontalap és a karakter megszilárdítása érdekében. A századfordulón sok külföldi és hazai állattenyésztési kiállításon csodálták és díjazták a fajta bemutatott egyedeit.

 A történelem viharai a lótenyésztést sem kímélték. Az első világháború idején a mezőhegyesi lóállományt még sikerült egybe tartani, de ezt követően a területfoglalási szándékkal érkező román megszálló csapatatok, az 1920-as kivonulásuk alkalmával, magukkal vitték a törzsméneseket. (Romániában egyébként mindhárom mezőhegyesi fajtának külön-külön törzsménest hoztak létre, és a mai napig fajtatisztán tenyésztik a furioso állományukat is.) A román kifosztást követően az országban fellelhető kancákból nagy nehézségek árán sikerült regenerálni a fajtákat, de nemsokára újabb sorcsapás szakította félbe a jól haladó tenyésztési munkát. A második világháború végéhez közeledve a szovjet csapatok elöl visszavonuló katonai méneskar a mezőhegyesi törzsállományt először a Dunántúlra menekíti. Ezt követően Pettko-Szandtner Tibor méneskari főparancsnok irányításával a fajták kancaállományát két azonos genetikai részre osztották, és az értékes szállítmányt különböző irányokba indították útnak. A nyugatra induló csapat a németországi Bergstettenig jutott. Az észak felé tartó bevagonírozott lovaknak, pedig a csehországi Zehusice volt a követhető utolsó állomása. Az előbbi amerikai, az utóbbi szovjet fogságba került és a győztesek hadizsákmányként kezelték. A Bergstettenbe került lovak történetéről több leírás is ismert, ráadásul ezek egy részét összeszedték és hazahozták Magyarországra. A másik csoport sorsát 40 év történelmi homálya fedi.

Mezőhegyesen 1945 után újból nekiláttak a fajták regenerálásának. 1960-ban a ménest elköltöztették először a Nagykunsági Állami Gazdaságba, majd a megmaradt törzsállomány töredéke alkotta Kiskunsági Állami Gazdaság törzsménesét. Az apajpusztai ménes adta rövidesen az ország legeredményesebb díjugrató lovait, mindezt annak ellenére, hogy a tenyészcél már nem katonai, hanem mezőgazdasági jellegű, mert a parlagon heverő földek megműveléséhez a jó lóra ismét nagy szükség lett. Ennek megfelelően a fogatos használat vált általánossá, de a törzsállomány kipróbálásában nagy szerepet játszó egykori méneskari dolgozók szakértelmének köszönhetően a lovassportokban is kitűnő teljesítményt nyújtó lovak születtek Mezőhegyesen.  Az eredetileg mezőhegyesi állomány azonban leromlott, elveszítette vezető szerepét. Időközben több mezőgazdasági termelőszövetkezet is kialakította a maga furioso-north star tenyészetét. A rendszerváltás során a legtöbb tenyészet magánkézbe került. 1978-ban Lajos bajor herceg a magyar államnak ajándékozta 50 lovát, s ez az alapja a mai bugaci ménesnek. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására 1989-ben megalakult Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület. A kancalétszám még ma is 500 alatt van, ezért a fajta veszélyeztetett helyzetű.
 A 2001-ben megalakult Nemzetközi Tenyésztő Egyesület működése - a fajta közép-európai elhelyezkedése révén - összefoghatja, és új lehetőségekhez juttathatja a hazai furioso-north star tenyésztőket is.

Tulajdonságai:

Nemes, tömeges angol félvér. Középnehéz hámos és hátas típus. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Nagy rámájú, erős testalkat jellemzi. Középnehéz hámos és hátas típus. Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú, izmos, középmagasan illesztett nyaka van. Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú.

A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt ahhoz, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, haladós mozgását, minek következtében ideális többhasznú ló. Szilárd szervezetű és jól alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz. A furioso-north star hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta. Emiatt ma még leginkább, mint igáslovat használják, de hátas, hobby és túralóként is egyre többen keresik. Bár nem kifejezett sportló, eredményes díjlovak, díjugrató és military sportban használt egyedek, sőt fogatsportban világbajnokok is kerültek ki a fajtából. Nyugodtsága, egyenletes mozgása miatt a leginkább a lovastorna sportágban kedvelt.

Bottal mért marmagassága:	160 - 165
Szalaggal mért marmagassága:	167 - 175
Övmérete:	185 - 195
Szárkörmérete:	21 - 22
Színe:	pej és ennek különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Előfordulhat a fekete és a sárga szín is, amely két pej ló párosítása során bármikor kihasadhat, de a sárga színű egyedek törzsállományban tartására nem törekednek. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárható. Szlovákiában viszont mind a szürke, mind a sárga színű példányokat törzskönyvezik. A szürke szín nem kívánatos, de 2004 óta elfogadott Magyarországon is.