Kincsem

Kincsem (Kisbér, 1874. március 17. – Tápiószentmárton, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló, a legyőzhetetlen „csodakanca”.

A legutóbbi időkig úgy tudtuk, hogy Kincsem gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de az újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik. Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára. Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni. Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert volt. Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.

 

Kincsem fényképe, mellette trénere, Hesp Róbert

 

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre. Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten. Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is. Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek. Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt. Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Egyes források szerint rögtön ezután a két ló lefutotta még egyszer a futamot, és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Kincsem e tekintetben nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja. Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben. Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett. Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született. Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.

Sikerei

Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztőistállóiba. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galopp-pálya bejáratánál 1977-ben felállították a csodakancát ábrázoló életnagyságú bronzszobrot, Tóth Béla alkotását. Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, érmei is. Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók. Már életében nevét viselte a fővárosi palota, ma is nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, a budapesti lóversenypálya pedig három évtizede a nevét viseli. A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemről nevezték el; itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit. Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

Imperial

Imperiál (Kisbér, 1960. február 14. - Kerteskő, 1989.) a 20. század egyik legjobb tenyésztésű magyar versenylova.

1960. február 14-én született a kisbéri ménesben. Tenyésztője Rádoki József, a ménes újjászervezője. Az angol telivér mén apja a kiváló versenyló Imi, anyja az olasz importból vásárolt kanca, Hurry. Az aranyszőrű pej csődört már fiatalon félreismerték. A szakértők rossz véleményeket írtak róla, mivel nem volt "tipikus" telivér. A nagy termetű csókaszemű mén első ránézésre nem ígért sokat: homlokától a szájáig széles hókával díszített sárga szőre, élénksége és kesely lábai nem jellemzők a jó telivérekre. A hippológusok szerint az ilyen jegyekkel rendelkező lovak "puhák", sérülékenyek, nem szeretnek küzdeni, versenyző képességük sem jó. Imperiál egy fiatal trénerhez, Aperianov Zakariáshoz került, az ő keze alatt futotta be fantasztikus pályafutását. Már az első versenyeken rácáfolt a kinézetét illető babonára. 3 versenyévadban - 1962-1964 között - nem akadt ellenfele a versenypályán, Magyarországon veretlen maradt. 26-szor startolt, 21-szer nyert. Megnyerte az Osztrák Derbyt, a Magyar Derbyt, a Szocialista Országok Nagydíját, kétszer az Ausztriai Díjat. Legnagyobb sikere egy 2. helyezés a Baden-Badeni Nagydíjon. Már a 2 évesen megnyert Ausztriai Díjbeli 6 hosszas győzelmére felfigyeltek a szakértők. Abban az évben futott Prágában, sőt Magyarországon is győzött. 3 évesen 2 derbyt nyert magyar pályarekorddal, majd Baden-Badenben 12 lovas nemzetközi mezőnyben az egész német élgárdát, francia és olasz lovakat leelőzve 1 hosszal kapott ki egy későn érő, 5 éves angol telivértől, Espressotól. Ez olyan nagy siker volt, hogy 1963 őszén Espressoval együtt meghívást kapott a világ 11 legjobb lovának megmérettetésére Washington D.C.-be. Imperiál egy fárasztó idénnyel a lábaiban megérkezett az ellentétes irányú, balkanyaros versenypályára. Ez a futam már erősnek bizonyult a számára, Espresso negyedik lett, Imperiál a szovjet fedezőmén Ivory Tower mögött hetedik helyezést ért el. Így is megelőzött három lovat a világ 10 legjobb versenylovának tartott telivérjei közül. 4 évesen már európai hírességként ünnepelték országszerte. 1964-ben újabb németországi nagydíjgyőzelmek után Skandináviából is győztes trófeával, a malmői Jubileumslöpming serlegével tért haza. Abban az évben hatszor nyert, egyszer kikapott a kiváló német Mercuris-tól. Ezután ismét Baden-Badenben futott, ahol Espresso győzött, Imperiál nem ért el helyezést. Ezzel pályafutása befejeződött, elkezdődött viszont nagyszerű tenyészkarrierje. Bár képességeit a szakemberek szerint nem használták ki megfelelően, mégis sokszor fedezőmén sampion, 8 derbygyőztes apja. 5 évesen már nem versenyzett, lábai kifáradtak és meggyengültek. Csaknem negyedszázadot töltött a Dióspusztai, majd a bakonyi Kerteskői Ménesben tenyészménként. 531 utódja közül 348 indult versenyen, összesen 900 díjat nyertek Magyarországon és világszerte. Ivadékai 12 Magyar Derbyt nyertek, Prince Ippi nevű fia egy Prinzess Addi nevű német kancától Európa-díjat nyert Kölnben és Gran Premio d'Italiát Milánóban. Másik csikója, Immer pedig 4 alkalommal lett a legeredményesebb apamén Ausztriában. 1968-ban Imperiál csikója, Isztorpirin Magyar Derbygyőztes volt. A 2. és 3. helyen is Imperiál-csikó, Rusztan és Inda ért célba. Imperiál toronymagasan nyerte az azévi apamén-statisztikát. Talán még több eredmény is születhetett volna, ha a csődör nem olyan válogatós: a szürke kancákat kedvelte leginkább, ám azokból kevés van a telivérek között. Így sokszor megesett, hogy fedeztetéskor egyfajta afrodiziákumként szürkével kecsegtették, majd a döntő pillanatban más, kijelölt kancát toltak elé. A legendás Imperiál 1989-ben Kerteskőn pusztult el. Az egész nemzet gyászolta.