A-

Anglo-arab:

 Népszerű hátasló. Ahogy a neve is mutatja, legnagyobbrészt Arab, és Angol telivér kapott szerepet a kialakulásban. Mindkettőből legalább 25% található meg ebben a fajtában. Ebből a két fajtából a legjobbakat örökölte. Ezt a melegvérű lovat az Egyesült Királyságban, és Dél-nyugat Franciaországban tenyésztették ki. Ezt a fajtát mintegy 150 éve tenyésztik a franciaországi ménesekben. A méneskönyvbe kizárólag azokat a fajtákat veszik fel, melynek vérében 25% arab génhányad található, és ősei Arab, Angol telivér, vagy Anglo-Arab ló. Mára a fajta Franciaországon kívülre is elterjedt.  Közepes testtömegű, szikár, elegáns. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez. Harmonikus felépítésű. Feje egyenes, nyaka hosszú, vagy közepesen hosszú, és középmagasan illesztett. Lapockák dőltek, dőlése szintén a telivérre jellemző. A mar kifejezett, háta feszes, szügye közepesen izmolt. A hátsó végtagok a kiváló vágtamozgást teszik lehetővé. Álkapcsa nem húsos. Feje telivér hatású. Fara hosszú. Jó minőségű csontozat, szabályos lábszárszerkezet jellemzi.

Marmagassága :160-170 cm között van. Szármérete kb. 20-21 cm.

Színei: pejtől a sárgáig és szürke.

Hátaslónak hasznosítják. Galopp jármódban szívesen versenyeznek vele. Kedvelt versenyló.

Angol-telivér

 Ez a fajta, mely jellegét tekintve egy melegvérű ló, a XVII-XVIII. Században alakult ki az Egyesült Királyságban, Angliában. A világ leggyorsabb, legértékesebb fajtája. Számos fajta kialakulásában, keresztezésében játszott szerepet. Főként a sportlótenyésztésben játszott nagy szerepet. Nagy szerepe van a lóversenyzésben is. A kiinduló állományt a Galloway adta. Ezen kívül még két fajta játszott nagy szerepet az Angol telivér kialakulásában. Ez a Spanyol ló, és Arab ló, mely temperamentumot, minőséget örökített, és egészséget. Az Angol telivért tartják a legnemesebb fajtának. Magyarországon az angol telivér meghonosítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Erre a fajtára jellemző, hogy az egyéb lófajták azonos testrészeivel összehasonlítva hosszabbak. Bátor, ám egyes egyedek nehéz természetűek, idegrendszerük kissé túlfeszített. Feje száraz, mar hosszú, izmos, kiemelkedő, lapockája hosszú, erős, dőlt, jól izmolt. Elegáns nyak, tért nyerő vágtaugrást tesz lehetővé. Mellkasa mély, ágyéka feszes, végtagjai jól inaltak, hosszúak, finomak. Gyorsak, mely a hátulsó hosszú lábaknak köszönhető.Marmagassága 150-170 cm között van. Szárkörmérete 20 cm körül van.

Színei: Bármilyen szín, kivéve a tarkát. Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke.

Hátaslónak alkalmazzák, illetve főként a lóversenyek végett tartják. Két éves telivérekkel már versenyeznek. A világ legelterjedtebb kultúrfajtájának tartják számon.

Akhal-tekini

 Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. A 3-as típusú lónak a modern megfelelője. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta. A fajta fejlődésére a XX. Század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről. A Korakórúm-sivatag oázisaiban tenyésztik. Ashabad a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemzettakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket. Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott "nyugati lóideál". Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyesen orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát "szarvasnyaknak" is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, "cső alakú", mely kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak.

Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli.

 Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága.

Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés.Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs.

Alter-real

 A fajta a XVIII. Században alakult, a királyi ház számára. Portugáliából, Alterből származik. Kiválónak tartották a klasszikus iskolamunkára termete és mozgása miatt. A királyi udvarban kocsilóként használták, elegáns megjelenést adott. Ezen kívül katonai használatra is megfelelt. A lovak többsége az 1804-1814 közötti háborúban francia zsákmánnyá vált. Mivel hiány lépett fel, a ménes megszűnt. Ezután más fajtákkal próbálták helyre hozni, de egyik keresztezési kísérlet sem vált e. A fajta majdnem elpusztult. A király lovait is szélnek eresztették. Ám egy andalúz importnak köszönhetően a fajta nem pusztult ki. Sikerült két Alter-real egyedet megmenteni, és vonaltenyésztést végezni. A fajta tenyésztéséért 1932 óta a Portugál Mezőgazdasági Minisztérium a felelős. A fajtát az ország kulturális örökségének tartják. Megjelenése az andalúziaira emlékeztet. Bátor, erős alkatú, a magasiskolára alkalmas fajta az akciós mozgása miatt. Feje kicsi, kosfej jellegű. Mellkasa mély, kissé puha csüdök, erős vállak, erős test, sűrű, vastag sörény és farok jellemzi. Marmagassága kb. 155-165 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 20 cm.Színe pej, vagy szürke, bár jellemző volt rá a tarka is.

Hátaslónak, de kocsilónak is használják. A fajta díjugratópályákon szinte használhatatlan, a fajtát inkább hobbicélból tartják.

A fajta Portugáliában, Amerikában és a nyugat-európai országokban található meg, bár sajnos nem nagy számban.

Arab-telivér

 A legrégibb kultúrfajták egyike, és a legfontosabb alapítója a világ lófajtáinak. Hatalmas szerepe volt az Angol telivér kialakulásában. Ezt a fajtát még időszámításunk előtt tenyésztették ki. Az Arab-félsziget a hazája. Mennyire időszámításunk előtti? Bizonyítékok vannak arra, hogy mintegy időszámításunk előtt 2000 évvel létezett ez az arab jellegű, igen közkedvelt fajta. A VII. században kezdett elterjedni szerte a világon. Mozgékony, kitartó, szívós és igénytelen. Szívesen használták hadászatban is. Magyarországra is ez idő tájt került ide a fajta. 1789-ben alapították meg Magyarország leghíresebb Arab lovat tenyésztő ménesét. Bábolnán. A leghíresebb arab ménes El Zahraa volt, ahonnan szívesen importáltak Észak-Amerikába is arab lovakat. 1967-ben alakult meg a World Arabien Horse Organisation (Arabló-tenyésztők Szövetsége). Magyarországi tenyésztőszervezete pedig az Arabló-tenyésztők Magyarországi Egyesülete, Bábolna. Az egyik legszebb lófajta (bár mindenkinek más az ízlése, így mindenki mást gondol erről), mely ugyanakkor hibátlan lófajta. Figyelmetekbe ajánlom a következő pár összehasonlításokat: Más fajták 18 bordával, 6 ágyékcsigolyával, 18 farokcsigolyával rendelkezik. Az Arab fajtának 17-5-16. Bátor, és nemes. Faroktűzése magas. Feje lehet csukafej, kicsi, széles tarkóval és homlokkal, elvékonyodó pofával. Szemei nagyok, szélesen ülők, fülei aprók, orrnyílása tág, sörénye és a farka selymes. A farok sohasem nyírt. Nyaka karcsú, hosszú. Háta és ágyéka rövid. A far egyenes, ösztövér izomzatú. Lapockák kevéssé dőltek. Ívelt bordák jellemzik, mély mellkassal, lapos lábtővel és rövid lábszárakkal. Végtagjai acélosak, ritkaság a csontkinövés. Kemény, jó alakú, ellenálló paták, melyek kicsik, szilárd szerkezetűek. Mozgása kecses, könnyed, tért nyerő.

147-155 cm magas. Szalaggal elérheti a 165 cm-t is. Övmérete 173-180 cm, szárkörmérete 17,5-19 cm. Bármilyen színben előfordul, kivéve a tarkát. De legelterjedtebb színei a szürke, pej, sárga és a fekete.

Ezt az intelligens, szelíd és könnyen kezelhető fajtát hátaslónak hasznosítják.

Appaloosa:

 Az Appaloosa egy finomított változata az Appaloosa-nak. Valami miatt igény volt a hasonló régi eredethez, a nyilvántartás engedélyezte az Appaloosa keresztezését a fajtatiszta Arab lóval. A mai Appaloosa a legjobb példa az Appaloosa fajtára az alapító ugyanis a korai Amerikai Indián törzs. Az Appaloosa-tól a közismert színt várták: az Appaloosa bázikus színpalettája. Magassága 14-15 marok között van. Az Arab ló volt az általános kialakító: finom fej, életerő és elegancia.

EREDET
Az Appaloosa és a Foundation Breeder's International valamilyen módon nyúlványa az Appaloosa Horse Club-nak melyet 1938-ban alapítottak. Az AAFBI kialakította azoknak a fajtáknak a megerősítését amely Appaloosa és Arab vérvonalat tartalmaztak. Mindkét fajta ősi eredetre mutat Kisázsiából.

A  foltos lovak régi típusú lovak az egész világon. Az AraAppaloosa Registry finomított a fajtán.Ilyen a Pintabian, az Apaloosa, mely magas minőségű Appaloosa, ez keresztezve Arab vérrel. Tiszteletet parancsoló fajta.

Andalúz

Hazája: Spanyolország, Andalúzia

Andalúz, avagy Andalúziai. Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az Arab és a Berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak.  Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik. A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes. Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős.

Bottal mért marmagassága: 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm.

Színei: szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga. Régen akadt tarka is az Andalúzok között.

Hasznosítása: hátaslónak . Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.

A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.

Ausztrál ló

Környezet: Kontinentális éghajlat
Eredet: Ausztrália
Jellege: Melegvérű

A XIX. század második felében dúló "aranyláz" szükségessé tette a lótenyésztés kiterjesztését. Azonban amikor ez befejeződött, egyre több ló maradt gazdátlanul. Ezek csoportokba verődtek, elvadultak. Pszichikailag és fizikailag is alkalmazkodtak a szabadsághoz, féktelenné váltak, testmagasságuk csökkent, vállaik egyenesebbek lettek, elvesztették kifinomult mozgásukat, de visszanyerték eredeti gyorsaságukat, hogy veszély esetén el tudjanak menekülni. Ezeknek a lovaknak a szaporodása nagy problémát jelentett a mezőgazdaságra nézve, mivel gyakran elpusztították a termést. Megkezdődött a befogásuk, de ez komoly nehézségekbe ütközött a lovak ösztönös ravaszsága miatt. Minden eszközt felhasználtak az elfogásukra, kis repülőkkel, motoros csapdákkal vadásztak rájuk. Ennek a könyörtelen hajszának köszönhetően a Brumby fajta 1962 óta gyakorlatilag kipusztult.

Jellemző tulajdonosága: Független, lázadó ló. Erős és kitartó. Tökéletesen alkalmazkodott a szabad, vad élethez.

Marmagasság
Méretük kb. 152 cm.

Színek: Változatos

Amerikai ügető

Az exteriör írás az amerikai telivérről változó. Különösen teljesítőképes lovak, finomított, inteligens fejjel rendelkeznek. Az elegáns nyak megugrik, a váll jól illeszkedik. A törzs rövid, erős, mellkasa mély. Az erős, hosszú hátsó rész izmos farral, jó farokillesztéssel. A lábak igen hosszúak, kemények és szárazak.

Díszhelye a telivérnek Angliában van. A telivér tenyésztés időközben internacionálissá vált.