G-

Gelderlander

 A Gelderlander egy holland tartománynak volt egy hagyományos kiváló lófajtája. A tartomány adta a kiváló fajtának a nevet, amely az elmúlt században alakult ki. A Gelderlander egy széles körű fajtakeresztezés eredménye, melyben főként régi helyi fajták keveredtek bele - jelentős mértékben a Fríz - és számos importált fajták, beleértve a Telivért, a Hackney-t, az Oldenburgit, a Kelet-Frízt és az Anglo-Norman fajtákat. Eredetileg a Gelderlander lovat könnyű mezőgazdasági munkákban használták és kocsilónak, ahol igen elegánsan mutatott. Mostanában inkább lovaglásra használják, nagyszerű ugróképességgel rendelkezik - erről különösen ismert.

FIZIKAI (TESTI) LEÍRÁS
A Gelderlandi változatos genetikai örökséggel rendelkezik, melyek szemmel láthatóak a megjelenésében. Habár melegvérű, az orr gyakran konvex (római) és a fej egyszerű. A nyak közepes hosszúságú és a hát inkább hosszú. A farok egészen magas tűzésű. Ennek a fajtának jó válla, mély hátulja és tiszta lábai vannak. 15.2 és 16 marok közötti a magassága. A legjellemzőbb színei a sárga/pej és a szürke, gyakran előfordul fehér folt a lábakon vagy/és a fejen.

 EREDET
A Gelderlandi fajta, Holland tartományáról kapta nevét. Keresztezésekből származó fajta, többek között Holland Fríz, Német Kelet-Fríz, Telivér, Hackney és Anglo-Norman lovak keresztezésével alakult ki.

ÉRDEKESSÉGEK
A Gelderlandi egy eredményes példája a figyelmes keresztezéseknek a különböző típusú fajtákból egy új, kiváló fajta kialakítására. Tanulékony, együttműködő temperamentumú, amely leginkább a Fríz hatása. Kiváló ugróképességű, melyet a Telivértől örökölhetett. A Gelderlandi röviden egy ritka példa arra, hogy kombinációkból egy kiváló fajtát alakítsanak ki.

Groningen

A Groningen melegvérű ló, Hollandiából származik, a XIX. századból. Tenyészcélja eredetileg a mezőgazdaságban való használat volt. A Groningen vidékéről származik, és ma már könnyű igás-, illetve kocsilónak is használják. 1945-ig a fajta nehéztestűként volt megtalálható, ebben az időben inkább a mezőgazdasági célokra tenyésztették ki, a mezőgazdaságban való munka végett kellett a fajta ereje, nehézsége. 1945 után nagyobb hangsúlyt fektettek a nemesebb, könnyebb testű lóra. Vannak akik ma már hátasként is használják a Groningenit.A fajta kialakulásában két fajta játszotta a fő szerepet. A Fríz ló, melytől leginkább a kosfej, illetve a félkosfej jelleget örökölte, ugyanakkor a kitartást is, a másik pedig az Oldenburgi mely az alkaton finomított. A Groningeni fajta nyugodt ló. A nyak rövid, erős, a fej inkább a fríz lóra emlékeztet, a hát hosszú.

Marmagassága: 160-170 cm

 Színe:pej és sötétpej