B-

Baskír ló

 Ennek a melegvérű lónak Oroszország a hazája. Kemény fajta, állami felügyelet alatt tenyésztik őket. Képes egy kanca akár 1600 liter tejed adni egy laktációs időszakban.Két fajta segítségével jött létre ez a gyakran göndörszőrű lófajta. A Tarpán és a Przewalski lóból alakult ki, melyek a nagy életerőt és a szabadabb mozgást örökítették. Eredetileg Baskíriában alakult ki a fajta. Oroszországban két típusa fejlődött ki. Egy hegyi, és egy sztyeppei póni (éppen ezért találjátok meg Bashkir Curly, és Bashkir néven is a fajtalexikonban). Szívósak, és képesek saját magukat is ellátni, felkutatni a táplálékot akár a hó alatt. Nem ritka, hogy 0 fok alatti hőmérséklet éri őket, mégis ellenállnak a hidegnek. Télen vastag, gyakran göndör szőr védi őket. Képesek a kemény munka végzésére. A fej nehéz, rövid vastag nyak, izmos és meredek válltájék, széles törzs, lapos és egyenes hát, és nem túl kifejezett mar jellemzi. Ezen kívül a lábak rövidek, paták kemények.

 Marmagassága: 145 cm körül van,

Színe: sárga, pej.

Mállhás- és igáslónak hasznosítják.

Belga-melegvérű

 Habár a belgiumiak elsősorban a nehéz fajtájú lovakat ismerik, azért létrehozták a Belgiumi melegvérűt is. A melegvérű lovakat a tenyésztésnél megkülönböztetik, mint kiallítási (bemutató) lovakat, amelyek kitűnnek az idomításban és ugrástechnikájukkal az arénákban. A Belgiumi melegvérű állva 16,2 kéz magas. A fej élénk és kiváló minőségű, ami elsősorban megfelelő Anglo-Arab befolyásnak köszönhető.  A mar jó területen fekvése és a jó lovagolhatósághoz a vállak hozzátartoznak a fajta jellegéhez. A test tömzsi jó magassággal és a hátsó tökéletes hosszúságával. A lónak hibátlan, szabályszerű lábai vannak egészséges patákkal. Ez a ló alapvetően pár vérvonal keveréke, amelynek a könnyebb típusú belgiumi mezőgazdasági lovak voltak  az alapjai. 1950-es években ezek a mezőgazdasági lovak keveredtek a Gelderlandival, amelynek eredményeképpen megnőtt a méretük és az erejük. 1960-ban Selle Francais és Hannoveri lovakat hoztak be. Ezek a lófajták adták a Belgiumi melegvérű megnövekedett atlétikai képességet és mozgásszabadságát. A telivér és Anglo-Arab behozatalból pedig kialakult a fajta felépítése és gyorsasága.

Bajor-melegvérű

 Ez a nevébõl is látható melegvérû ló a XVI. századból ered, Bajorországból. Fõ cél a tenyésztésében itt is a katonaló állt. Bajorországban a XVIII. században volt a lótenyésztésnek a virágkora. A fajta kialakulása angol félvér, anglo-norman, norfolki ló, és arab lónak a keresztezésének köszönhetõ. Ugyanakkor a XIX. század megkövetelte a nehezebb típusú lovakat. Szükség volt rájuk a mezõgazdaságban és a különbözõbb munkákban. Így a fajtába Cleveland vérvonal jutott be. Mára már a sportló a cél, így a kedvelt Bajor melegvérû vérvonalat frissítették angol telivérrel, trakehnenivel és hannoveri lóval.  Kinézetre tetszetõs, és nemes. Feje és szemei nagyok. Nyaka középmagasan illesztett, nem túl hosszú. Kifejezett marral rendelkezik, és mély mellkassal. Ugyanakkor a szügye széles, háta nem túl hosszú, de erõs, izmos. Fara hosszú, nem csapott.

 Marmagassága: 170 cm körül van. Súlya 600-650 kg.

Színe: a fekete, de bármilyen színben elõfordul, kivéve a tarkát.

Intelligens ló, könnyen tanul, könnyen kezelhetõ, temperamentumos, iskolalónak nagyon megfelel.

Berber

 Eredete időszámításunk előttre nyúlik vissza ennek az arab jellegű fajtának. Az arab után a második azon lófajták közül, melyek szerepet játszottak a világ lófajtájinak kialakításában. Az Angol telivér kialakításában is szerepet játszott. Ugyanakkor a Lipicai, Andalúz, és Lusinto fajtáknál volt hatalmas szerepe. A Berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik. Sivatagi fajta. Öregebbnek tartják az Arab lónál. A fajtát főként a mór hadseregben hasznosították. A Berber és Arab ló valamikor kereszteződött, de az Arab jellemet kevésbé lehet benne megtalálni, főleg az alkatát tekintve. Mára a fajta sokkal finomultabb. Eredetéről ugyanakkor sajnos nem sok mindent tudunk. A Berber ló nem mondhatni szép lónak. Feje egyenes, nem arab jelleget mutat, gyakran kosfej is jellemzi. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, de alacsony és gyakran kifejezett a mar. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak olykor kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövid távon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény.

Marmagasság: 147-160 cm, súlya: 380-450 kg között, szárkörmérete: 18,5-19,5, övmérete: 170-180 cm.

Színe: Bármilyen szín, kivéve a tarkát, mégis a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.

Főként hátaslónak hasznosítják, de hazájában mindenféle munkára befogják.

Bugyonij

A Bugyonnij fajtát hátaslóként tartják. A XX. századból ered, és az Orosz Köztársaság fajtája. Ez a melegvérű fajta egy úgynevezett univerzális hátasló, mely egy kísérleti keresztezés eredménye. A fajta kialakulásában két fajta játszott jelentős szerepet. Az Angol telivér, és a Doni ló. Az alkatot, a méreteket, és a jobb mozgást adták. Tulajdonképpen a kísérlettel egy katonalót szerettek volna kitenyészteni.Ugyanakkor kiváló ugró képességekkel rendelkezik. Igen kemény fajta. A fej keleties jellegű, arányos, a nyak egyenes, hosszú, magasan illesztett, marja magas, vállak rövidek, lapockák kissé meredekek, háta rövid, fara néha csapott, ugyanakkor hosszú, paták közepes méretűek, végtagok kissé szerkezeti hibásak.

Marmagassága:161-170 cm,

Súlya 500-550 kg,

 Színe: bármilyen lehet, kivéve a tarkát, de leginkább jellemző a sárga, pej, és a sötétsárga.